2007.01.14. 13:18| Szerző: kek_macska

Egyedül állok egy város közepén. Gondolataim csápként kinyúlnak, tapogatóznak kapaszkodót keresve.Hiába.Amikor levegőt veszek, csak az én lélegzetem hallik, torkomra forr, mellemre nyomás nehezedik, és zihálni kezdek.Mindahányszor.És ami a legrémisztőbb, a fojtogató csendben…

 |   | Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása